Jún. 28-án délelőtt ülésezett a Szövetségi Képviselők Tanácsa. Meghallgatták a szövetségi választási bizottság jelentését, s igazolták a 144 képviselő mandátumát. Megalakultak a frakciók, szám szerint nyolc. Ezek: Kereszténydemokrata, Székelyföldi frakció, Novum Forum, Partium, Új Erő, Szórvány, Szabadelvű és a Nemzeti Polgári Centrum. Nem sikerült megválasztani az SZKT állandó bizottságát, mert a többes jelölés során az alelnök-jelöltek közül csak Puskás Bálint kapta meg a szükséges szavazatszámot. Az elnökválasztás simán ment, ugyanis egyetlen jelölt volt, Frunda György, aki 103 szavazattal 21 ellenében nyerte el a tisztséget. A másik alelnök és a négy titkár megválasztását a következő SZKT- ülésre halasztották. Frunda György kijelentette: szeretné, ha az SZKT funkcionális parlamentként működne, nem az iszapbirkózás, a sértegetések, a parttalan viták színtere lenne. Markó Béla szövetségi elnök nyitotta meg az SZKT alakuló ülését, kijelentve, hogy a testület tagjai "hiteles képviselői a romániai magyar közösség politikai akaratának. Nem valamiféle új keletű erdélyi magyar kutyabőr által, nem közfelkiáltás által, hanem választás által". Hangsúlyozta, hogy közösen kell dolgozniuk az RMDSZ programjának végrehajtásáért, "ezt helyettünk senki sem fogja megtenni. Tanácsokat kapunk majd ezután is, különböző fórumokról meg- megüzenik majd nekünk, hogy mi a dolgunk, időről időre ki leszünk téve olyan grammatikai leleményeknek, hogy: "fogjuk meg és vigyétek!", de a munkát nekünk kell elvégeznünk". Az SZKT-nak történelmi kihívásokkal kell szembenéznie az elkövetkezendőkben. Döntéseinek következményei ugyanis kihathatnak nemcsak a következő évekre, de az elkövetkezendő évtizedekre is, hiszen a jövő nemzedékek sorsáról is határoznak, valahányszor meghoznak egy-egy politikai döntést. Példának az erdélyi autópálya tervét hozta fel, hozzátéve, hogy sem ebben az ügyben, sem a nyelvhasználat, az anyanyelvű oktatás, sem az egyetem vagy az önkormányzatiság dolgában nem lehet előrehaladást elérni, ha nem lennének politikailag egységesek, vagy ha a magyarságnak nem lenne parlamenti képviselete. "Nélkülünk rajzolnák át a térképet, és mi majd tiltakoznánk. Nélkülünk szerveznék át a közigazgatási egységeket, és mi majd tiltakoznánk. Nélkülünk történne minden, ami fontos és mi majd tiltakoznánk. Itt-ott talán még le is fékezhetnénk az áruló szándékokat, még toldozhatnánk- foldozhatnánk is egy kicsit a szakadt térképen, de ez a maximum, amit elérhetnénk". (...) "Mi nem ezt akarjuk! Mi partnerek akarunk lenni, mi bele akarunk szólni azokba a döntésekbe, amelyek minket is érintenek, és dönteni akarunk azokban a kérdésekben, amelyek csakis minket érintenek. Ehhez egységes RMDSZ-re van szükség!" - hangsúlyozta Markó Béla. Ezután Markó kirohant a fórumosok ellen, akik megbontják az egységet. A testület elfogadta Markó Béla javaslatát, és további bizalmat szavazott Takács Csaba ügyvezető elnöknek és az általa összeállított csapatnak. A tanács jóváhagyta a parlamenti frakciók működési szabályzatát, elutasította Ungvári Zrinyi Imre, a szövetségi etikai bizottság elnökének bizalmi szavazásról szóló indítványát, és állásfoglalást fogadott el az Európa Tanács 1609. számú, a regionális autonómiáról szóló ajánlás-tervezetéről. Az állásfoglalás elfogadását parázs, személyeskedésektől sem mentes vita előzte meg, ugyanis két változatot dolgoztak ki, egyiket az ügyvezető elnökség, másikat az RMDSZ képviselőházi frakciójának polgári szárnya. A testület az ügyvezető elnökség által kidolgozott változatra adta voksát. Szilágyi Zsolt, a Polgári szárny képviselője azzal vádolta Frunda Györgyöt, az ET jogi bizottságának alelnökét, hogy nem tájékoztatta az RMDSZ parlamenti frakcióit Andreas Gross svájci képviselő jelentéséről, amelyben a regionális autonómia elveinek jogi érvényesítését kéri, s amelyben megállapítja: "Az autonómia megoldást jelenthet az olyan, háborús konfliktussá növekvő politikai feszültségekre, amelyek az utóbbi években Európában kitörtek, túlnyomórészt nem államok közötti, hanem kisebbségek és államok közötti háborúkat jellemezték". Frunda György válaszában elmondta, hogy a Gross- jelentést az ET parlamenti közgyűlése elfogadta. A jelentés nem etnikai autonómiáról szól, hanem regionális autonómiáról, mint a konfliktus megoldásának eszközéről, és kimondja, hogy az autonóm hatóságoknak figyelembe kell venni a kisebbségek igényeit, jogait. Frunda szerint az Európa Tanácsban két felfogás ütközött: a francia és a német, azaz a szubszidiaritás elvére alapozó és a centralizált államfelfogás. Gross a szubszidiaritáson alapuló svájci modellre hivatkozva hangsúlyozta, hogy a parlamentek és a kormányok kötelesek hatáskörük egy részét átruházni alacsonyabb szintekre. Ha nem sikerül közös nevezőre jutni, akkor bírói parlamentet vagy nemzetközi intézetet kell létrehozni. Frunda György szerint Szilágyi Zsolt félrevezeti a magyarságot, amikor etnikai autonómiát emleget, és megvádolja őt, hogy nem tájékoztatta a parlamenti frakciókat. A Szövetségi Egyeztető Tanács megalakította a szakbizottságokat, megválasztották azok elnökeit és titkárait. Megalakult az egyházi szakbizottság, elnök Borzos István; közművelődés és művészet, elnök Jakobovits I. képzőművész; gazdaság és környezetvédelem, Sebestyén Csaba; oktatás- tudomány, Szőcs Judit; sajtó, könyvkiadás, Kántor Lajos; emberjogi szaktestület, Hajdu Gábor. /Mózes Edith: Megalakult az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 30./ A megalakult frakciók (zárójelben a frakció tagjainak száma, illetve vezetője): 1. Kereszténydemokrata Frakció (17, Kelemen Kálmán); 2. Székelyföldi Frakció (13, Ladányi László); 3. Novum Forum Frakció (11, Borbély László); 4. Partiumi Frakció (27, Lakatos Péter); 5. Új Erő Frakció (19, Borboly Csaba); 6. Szórvány Frakció (11, Winkler Gyula); 7. Szabadelvű Kör Frakció (10, vezetőjét később választják meg); 8. Nemzeti Polgári Centrum Frakció (22, Kónya-Hamar Sándor). A frakciókba be nem lépett 14 képviselő függetlenként tevékenykedik majd az SZKT-ban. A felsorolásból látható, a Katona Ádám vezette Erdélyi Magyar Kezdeményezés nevű platform, illetve a Bucur Ildikó vezette baloldali platform az új testületben nincs jelen. Nem alakítottak külön frakciót a Reform Mozgalomnak az SZKT-ban jelen lévő tagjai sem, akik az ülésen javaslataik zömét a Nemzeti Polgári Centrum Frakció támogatásával nyújtották be. A belső ellenzékként számon tartott korábbi platformok képviselői egyébként most a Nemzeti Polgári Centrum Frakcióba tömörültek, amely 22 tagjával - a Partiumi Frakció után - a második legnagyobb SZKT-frakciót alkotja. Az Új Erő Frakciót az SZKT-ban képviselt ifjúsági szervezetek képviselői hozták létre. 19 tagjával ez a testület harmadik legnagyobb frakcióját adja. Az SZKT megválasztotta az RMDSZ Szabályzat-Felügyelő Bizottságát, amelynek öt tagja közül kettőt (Bíró Enikő, Markó Attila) a szövetségi elnök javasolt. A fennmaradó három helyre titkos szavazással Asztalos Csabát, Rozsnyai Sándort és Rütz Erzsébetet választották meg. Toró T. Tibor felhívással fordult a testülethez, hogy az RMDSZ-ben állítsák helyre a sokszínűséget, mert a szervezet homogén párttá vált, ahonnan az ellenvéleményeket kiszorítják, ami az érdekképviseletet gyengíti. Javasolta a szabályzat vitájának elnapolását, újratárgyalását, s a konszenzussal elért kétharmados döntéshozatal bevezetését. Ellenkező esetben úgy vélte, a többség diktatúrája érvényesül a kisebbség felett. Ez utóbbi megfogalmazást Székely Ervin visszautasította. Márton Árpád és Verestóy Attila egyaránt azzal érvelt, hogy a parlamenti frakció működőképességének és hatékonyságának biztosítása megköveteli az ott egyszerű többséggel elfogadott döntések kötelező érvényesítését a parlamentben. Az SZKT Toró T. Tibor javaslatát leszavazta. Ungvári-Zrínyi Imre, az RMDSZ Etikai és Fegyelmi Bizottságának (EFB) elnöke három etikai vizsgálatról számolt be a testületnek. Az elsőt Pécsi Ferenc képviselő ellen nyújtották be, aki 2002 februárjában a bukaresti Curentul napilapban azt állította, hogy gazdasági érdekszövetség létezik az RMDSZ és a kormánypárt vezetői között. Az EFB felszólította Pécsit, hogy terjessze be bizonyítékait, vagy pedig vádjait nyilvánosan vonja vissza. Pécsi közölte: élni kíván fellebbezési jogával. Kifogásolta, hogy a két évvel ezelőtt általa benyújtott keresettel az EFB mindmáig nem foglalkozott, miközben az ellene irányuló keresetet kivizsgálta. Az EFB-határozatot az SZKT elfogadta. A második a Nagy Pál kontra Asztalos Csaba ügy volt. Az EFB figyelmeztetésben részesítette Asztalost, aki a hatóságoknál levédte a MIT nevet, miközben tudta, hogy ezt évek óta a Magyar Ifjúsági Tanács nevű szervezet, az RMDSZ egyik partnerszervezete használja, s ezzel erkölcsi kárt okozott a MIT-nek és a szövetségnek. Asztalos kijelentette: fellebbezni fog, hiszen amikor a nevet levédte, a MIT "már rég nem volt" az RMDSZ ernyője alatt. Az EFB-határozatot az SZKT elutasította. A harmadik a Lakatos Péter kontra Tőkés László ügy volt. Markó felhozta a státustörvény történetét. Rámutatott: az RMDSZ nem örült annak, hogy "az egységes nemzet fogalma helyett az egy nemzethez való tartozás elve maradt a szövegben", ám a szövetség azoknak a nevében fogadta el a módosítást, akik igénylik a támogatásokat, és akik számára fontos, hogy a kedvezmények köre bővült. Hozzátette: a következő feladat annak elérése, hogy a jogszabály Romániában alkalmazható legyen, ehhez azonban az RMDSZ-nek politikai befolyásra van szüksége. Lakatos Péter úgy vélekedett, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács felállítása a Tejútnál is messzebb van. Kelemen Attila a magyarországi politikai ellentétek Erdélybe hozatala ellen foglalt állást. Markó Béla beszédét és a szövetség jelenlegi politizálását a Nemzeti Polgári Centrum Frakció nevében Szilágyi Zsolt élesen bírálta. Rámutatott: ha ebben a ritmusban halad az egyházi ingatlanrestitúció, a teljes vagyon visszaszerzése akár 30 évig is eltarthat. Ugyanakkor leszögezte, nem igaz, hogy a Kárpát-medencei magyarság 98 százaléka egyetértett a státustörvény módosításával. Furcsállotta azt is, hogy miközben a magyar státustörvényt az EU kifogásolja, a moldovaiak nyugodtan lehetnek kettős - moldovai és román - állampolgárok. /Tibori Szabó Zoltán: Boldogulásunk egységünktől és gazdasági erőnktől függ. Marosvásárhelyen újjáalakult a Szövetségi Képviselők Tanácsa. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 30./
